Hajnal

A vámon

Érkezés a városba

Négy maszk nélküli katona, és egy fegyvertelen, válhetően őket irányító ember áll az ajtóban. A katonák rádszegezik a számszeríjukat. Nagyon óvatosan, profin mozognak.
-Üdvözöllek. – szólal meg az irányítójuk – Hans vagyok a vám ügyeletes tisztje. Én felelek azért, hogy biztonságban megvizsgálhassanak, és hogy sikeresen kihallgassanak. A legfontosabb dolog, hogy ha nincs ártó szándékod akkor biztonságban vagy nálunk. Ezen a procedurán mindenkinek át kell esnie, aki be akar lépni a város kapuján. Jelenleg a vámon vagyunk. Itt ellenőrzünk mindent és mindenkit ami vagy aki elhagyja a várost, vagy ide érkezik.
-Amíg beszélek, addig is kérlek kezdj el leöltözni. Teljesen meztelenre. Minden felszerelésed hagyd a cellában, ha kilépsz adok egy ideiglenes köpenyt. Az orvosaink megvizsgálnak téged a technikusaink pedig a felszerelésed. Ha egészséges vagy és nincs nálad fertőző dolog, akkor visszakapsz mindent, de előtte kihallgatunk. Mindent, kérlek mindent mondj el, nagyon értékes információk birtokában lehetsz a kinti világból,a mi segítheti a város fennmaradását.
-Ha ez is megvan akkor kijelölünk egy felügyelőt a számodra aki egy hónapig segít neked megismerni a várost és a szabályokat, ahogy élünk. Ezután kell majd eldöntened, hogy maradni akarsz-e.
-Van kérdésed?

Elgondolkodom:
Huu ez érdekes fejlemény, sztriptízre nem készültem és az sem teljesen veszélytelen, hogy leöltöztetnek…

Nagyon alaposan mérlegelem a helyzetet. Próbálom kitalálni, hogy mennyire lehet megbízni bennük. Eddig mindent betartottak, de a felszerelésem enyhe túlzással egy élet munkája…
Sense motive check: 13 (Roll 6 + 7 = 13)

Hangosan a következőt mondom:
“Eddig megbízhatónak tűntek, leszámítva az első két számszeríj lövedéket, nem támadtatok rám, de ez a meztelenkedés nincs az ínyemre. Nem vagyok szégyellős típus, azonban a felszerelésem számomra nagyon értékes, szinte mindent magam készítettem. Évek munkája van bennük. Nem akarok fenyegetőzni, de ha bármi értékem eltűnik és túlélem a kihallgatást akkor megtalálom a módját annak, hogy visszaszerezzem ami az enyém.”

Elkezdek öltözni, minden cuccom leveszem de öltözés közben megmaszírozom a mágikus tetkómat, hogy átváltsam a Heroics-os feat-et improved unarmed strike-ra.
UMD: 27 (Roll 12 + 15 = 27) (csak 1-el tudok rontani)

Note: A kihallgatáson őszintén igyekszem válaszolni. A történetemet elmondom amit a katonáknak is elmondtam. Ha valami egyéb trükkös kérdés van játszuk le!

Az irányító inkább tűnik hivatalnoknak mint katonának. Egy kissé untatott hivatalnoknak.
-Nem vagyunk tolvajok, a felszerelésed vissza fogod kapni, nem mintha szükségünk is lenne rájuk. – teszi hozzá némi éllel a hangjában.
-Amennyiben a szabályok nem tetszenek, úgy el is mehetsz, akkor már nem az én dolgom lesz mindent leszervezni. – figyelve ahogy közben öltözködsz, sóhajt egyet – Na essünk túl rajta. Itt egy köpeny amit felvehetsz az orvosi vizsgálat után – nyújtja át a ruhadarabot, ami kellemes meglepetésként tiszta és jó illatú, elég jó állapotban lévő gombos köpeny – Az orvos itt van, itt megvizsgál a helyszínen, ha megvagy akkor a katonák átkísérnek a kihallgatóba, ahol már gyülekeznek a tudósok. Addig én meg kerítek neked egy felügyelőt, hogy elhagyhasd a vámot.
Hamarosan megérkezik egy férfi akit inkább néznél hentesnek mint orvosnak, aki alaposan megvizsgálja a testedet, sérülések után kutatva. Hosszasan elidőzik a friss ebeidnél, kérdezgetve, hogyan szerezted őket. A régi sebeken gyorsan átugrik. Végül a szemedbe világít egy kis lámpával, és kényelmetlen közelségbe hajolva alaposan megvizsgálja azt. Majd felállva közli, hogy tiszta vagy és nem fertőzött, alkalmasnak talál a városba belépésre. A hivatalnok ezt egy fejbólintással tudomásul veszi, majd egy intéssel elbocsájtja a dokit, akit úgy tűnik ez nem érint meg, de azért lassú léptekkel távozik.
Időközben két cingár figura érkezik.
-Helycsere, te – mutat rád, – kövesd a katonákat, ti meg vizsgáljátok át a felszerelését, de vigyázzatok, nehogy eltűnjön valami, mert vele gyűlik meg a bajotok.
Sense motive check: 25 (Roll 18 + 7 = 25)
A fickók először meglepődnek, megdöbbenek és felháborodnak, de aztán egy sóhajtással túllépnek a dolgon – Nagyon vicces. Ha végeztünk hová vigyük a cuccot?
-Az egyes kihallgatóba – válaszol a hivatalnok majd távozik.
A katonák intenek és miután felvetted a köpenyt közrefognak. Három hátulról követ, egy pedig előtted mutatja az utat.
A kihallgató szobába a lehető legátlagosabb arcok várnak. Rögtön három is. Középkorú, ám edzett férfiak.
Spot: 7 (Roll 6 + 1 = 7)
Semmi különöset nem látsz rajtuk. Egy asztal mögött ülnek. Egyikük egy jegyzetfüzetet tart maga előtt az asztalon egy ceruzával. A hivatalnok távozik és megkezdődik a kihallgatásod.
A figurák udvariasak, de vérlázítóan alaposak, és idegesítően kíváncsiak a részletekre. Mikor látják rajtad, hogy a kihallgatás már kezd fárasztani, elmondják, hogy milyen fontos ez a városuk fennmaradása szempontjából, hogy minden kívülről jövő információ azért nagyon értékes, mert kevés a felderítőjük, és korlátozottak a lehetőségeik, hogy tudást szerezzenek a falakon kívülről.
A születésedtől fogva minden érdekli őket, a kalandjaid, a falud, hogy hogyan éltetek, hogyan vadásztatok, hogyan maradtatok életben, hogyan veszett oda a település. Mit láttál a külvilágból miket tapasztaltál. Hosszú órák múlva ők javasolják, hogy fejezzétek be, de megjegyzik, hogy még kérni fognak újabb alkalmat, hogy folytassátok.
-Később még el kell mesélned részletesen nagyapád meséit, amelyek vélhetően igazságon alapulnak, illetve, hogyan vertétek a kötelet, mert mi más módszert alkalmazunk, meg kell nézzük, melyik hatékonyabb. – zárja le a témát az egyikük.
Távoznak, de néhány perc múlva a hivatalnok tér vissza egy ismeretlen sebhelyes nagydarab férfival. Egy egy zsákot hoznak magukkal.
-Ezennel hivatalosan engedélyezem a városba belépését Zipy-nek. Felügyelődül a város nevében Thomas Nopp-ot nevezem ki. Felhívom a figyelmed, hogy a városházán 24 órán belül jelentkezned kell, hogy lalstromba vegyenek, egyebekben üdvözlünk a városunkban. – ezúttal egy őszinte mosolyt is kapsz tőle. – Végeztünk Zipy, itt a felszerelésed, mutat a zsákodra, ha bármi hiányzik, keress meg és elintézzük, én pedig végre hazamehetek a családomhoz. Viszlát. – int és távozik.
A nagydarab fickó egy darabig farkasszemet néz veled, majd megszólal.
-Akkor felöltözöl kullancs, vagy így maradsz. Keressünk valami szállást aztán nekem is dolgom lenne. Meglátjuk a söröskorsóba is úgy kapaszkodsz-e mint a vonat tetejébe. – mosolyodik el, és ekkor már felismered a vonat kapitányának a hangját.
-Nem találtak más balekot, és épp nem rohantam hát megvártalak, na öltözz és menjünk.

Alaposan átnézem a felszerelésem, hogy valóban megvan e. Amennyiben úgy találom, hogy mindenem megvan elismerően felsóhajtok.
“Kezdem azt hinni, hogy ti valóban őszinte és jó emberek vagytok. A szervezettségetek, a technológiátok meglepett, tudtam, hogy vannak nagyobb városok de nem gondoltam, hogy ilyen fejlettek. Eddig úgy érzem, hogy nagyapám történeteiben találtam magam a volt világból.”

Felöltözök és felaggatom magamra a fegyvereimet, majd egy pillanatra megtorpanok.
Note: Piszkosul meg vagyok pakolva fegyverekkel… Az ismétlő számszeríjam és a kalapácsom is nagy méretű. Magyarul akkora, hogy egy ogrénak is két kezes fegyver! Emellett egy teletömött hátizsák, oldalán edényekkel. Téli hálózsák az ó világból es fegyver kovács szerszámok csörögnek lépésenként.

“Az ó világot emlegetve… A nagyapám azt mondta, hogy az ó világban tilos volt nyíltan fegyvert viselni. Remélem nálatok nincsenek ilyen felesleges szabályok. Már nincs olyan, hogy biztonságos hely.”

Amikor befejezek a készülődést, végigmérem a kísérőm.

“Mivel lehet ebben a városban fizetni? Azt hiszem tartozok neked egy itallal amiért nem lőttetek le a vonatról! :) Na és persze azért is, mert pocsékul céloztok! – mondom széles mosollyal az arcomon.
Ha jobban belegondolok a fene nagy szervezettségetek kissé megijeszt! Azért hálás vagyok, hogy tolvajlástól nem kell tartanom mert nagyon szigorúan büntetitek de a sok szabály könnyen azt jelentheti, hogy akaratomon kívül megszegem valamelyiket.
Van valami amire különösen figyeljek?
Rengeteg kérdésem van, de biztos vagyok benne, hogy ha elvezetsz egy helyre ahol sört mérnek akkor lesz alkalmam ezek valakinek feltenni :)”

Mikor elkészültem odaballagok hozzá és ezt mondom.
“Kész vagyok, mehetünk! Köszönöm, hogy elvállaltad a felügyelő feladatot! Legalább egy ismerősöm van már itt.”

Követem a kisérőmet.

-Hát igen – jegyzi meg Thomas – idebent jobb mint odakint, de itt is vannak mindenféle emberek, de a törvény mindenek felett áll. Az első szabály a törvény nem mindig igazságos, de ez garantálja az életben maradásunkat. A lopásért halál jár, a gyilkosságért pedig halálra kínzás. Keménynek hangzik, de működik, és élünk annyi év után is.
Időközben végzel a felszerelésed átvizsgálásával, és mindent rendben találsz. Thomas elismerően pillant rád.
-Fegyvert viselni szabad, ám a használata már más tészta. Ha valami fertőzés ütné fel a fejét, hát mindenkinél lenne valami amivel tudna küzdeni, de ha egészséges emberre támadnál, valószínűleg az őrség sem érne oda, hanem a polgárok hamarabb letepernélek, vagy ne adj isten végeznének veled. Nem kell elmondanom, hogy a nyílt sebek, vagy egy halál a városban mivel járna. Akár a levegő is fertőzött lehet.
-Mondjuk nem jellemző hogy bárki úgy nézne ki nálunk mint egy egyszemélyes hadsereg, de te kintről jöttél, nincs ezzel gond. Ha visszaadták, akkor azt jelenti, hogy fertőzött vért sem találtak rajtuk. Tartsd csak őket ilyen tiszta jó állapotba.
-Fizetni azzal lehet mint bármelyik más városba amivel kapcsolatban vagyunk. A papírpénzt már rég elégettük, de bármi amiben nemesfém van értéket jelent. Van saját pénzverdénk, ahol beolvasztják amit adsz és kapsz cserébe hiteles érméket. Arany, ezüst és rézpénzt, de az olvasztók bármilyen ércet elfogadnak, mert fel tudja használni a város.
-A testvéremnél lakom, nekem nincs családom, oda nem költözhetsz, de elviszlek egy közszállóba. Én is ott laknék ha nem fogadtak volna be. Csak a családosoknak jár külön ház, vagy lakrész. Kapsz saját szobát, közös ebédlő, fürdő no meg WC használat van.
-Ez mindaddig jár amíg dolgozol, és nálunk mindenki dolgozik, aki nem dolgozik, annak nincs itt helye. Egy heted lesz, hogy válasz magadnak munkát. Majd a városházán elmondják milyen lehetőségek vannak.
Beszélgetés közben már a város utcáin haladtok. A vámot határoló fémkaput gyorsan magatok mögött hagyjátok. Az emberek nyugodtak, és majd mindegyiknél látsz fegyvert. Néhányan beszélgetnek, de senkit sem látsz kódorogni vagy az utcán koldulni. Első utatok a közszállóba vezet. Négy emeletes épület, de mint kiderül a föld alatt tovább három szintje van még. Itt alul helyezkednek el a közös helyiségek, még fent a szobák. Egy intéző kiutal neked egy szobát, amihez kapsz egy kulcsot meg jókívánságokat. Thomas felkísér a csöpp helyiségbe amiben egy szekrény asztal szék és egy ágy helyezkedik el. Az ablakban csöppnyi virág. Miután elpakoltál Thomas testvérééket látogatjátok meg, ahol meleg fogadtatást kaptok a gyerekeket nevelő felségtől. Ott marasztal ebédre, miközben barátságosan beszélget veletek, és perlekedik a három kölyökkel.
Thomas is lepakol majd meginvitál egy fogadóba, hogy meséljen a város törvényeiről és arról, hogyan működnek a dolgok.

Mielőtt elmegyünk a fogadóba: Hálásan megköszönöm a vendéglátást, nem csinálok titkot belőle, hogy ez a személyes és barátságos fogadtatás pozitívan meglepett. Igyekszem udvarias jó társaság lenni! Megkérdezem, hogy ebéd után nem bánják e ha nótázok kicsit, ezzel megköszönve az ebédet.
Perform sing: 30 (Roll 15 + 15 = 30)

Utána indulhatunk a fogadóba. (Várom a folytatást!)

Az előadásod rendkívüli módon sikerül. Bár érzed volt hogy már jobban is sikerült, de valahogy ösztönösen sikerült eltalálni azt a dalt és hangot ami megérintheti az itteni embereket. A gyerekek néma csendben tátott szájjal hallgatnak, és Emse, Thomas sógornője megáll a maradék leszedésével, és néma csendben hallgat. Az előadás végeztével, az utcáról taps hallatszik be. Észre sem vette senki, de a nyitott ablak alatt kisebb tömeg gyűlt össze, akik a végén ily módon jutalmaztak, és akik nem nyugodtak, még Emse ki nem kiabálta nekik, hogy egy jóképű, itt mosolyogva rádkacsint, idegen érkezett a városba akit Zipynek hívnak.
Mikor bezárja az ablakot Thomas szólal meg.
-Hát ez nem semmi volt komám. Nem vagyok egy nagy nótás, de ezt máskor is elhallgatnám. Te meg felcsaptál kerítőnek, he? – legyinti meg jókedvűen Emsét, aki nevetve válaszol.
-Akadt néhány csinos leány az utcán, hát hadd könnyítsem meg kicsit a dolgát na.
-Hát én úgy látom egyébként sem lesz nehéz dolga, de induljunk mert felmelegszik a sör, már ha egyszer végre kitöltik.
A fogadó csendes barátságos hely. Mint kiderül csak bor és sör meg valamiféle erősen felvizezett pálinka kapható.
-A részegséget kerüljük – kezdi Thomas – nem ad felmentést, ha az ember valami butaságot csinál, hát aki nem bírja az inkább nem iszik. Persze van aki nem ismer határt, de azt már ismerik a felszolgálók is azt vigyáznak rá.
Ezután részletesen beszél a törvényekről és a rendszerről ahogy a város működik. Gelmersee
-Holnap jelentkezz a városházán, ott elbeszélgetnek veled, aztán ajánlanak munkát. Választhatsz is, de sokáig ne húzd mert a lógást büntetik. Persze a munkától függően fizetést is kapsz. A közszállás ingyen van, de ha nagyobb szobát akarsz, vagy több ruhát, vagy akár külön házat azért már fizetned kell. Van néhány kocsma, a legtöbb közszállást is üzemeltet egyben. Vannak kuplejárok, egy színház, van ahol lehet fogadásokat kötni, meg amit akarsz. Be vagyunk ide zárva a falak közé, hát tudják hogy foglalkoztatni kell az embereket.
Az este kellemesen teli, és Thomas bemutat néhány ismerősének, akik kedvesek, és maguk közül valóként kezelnek.

XP: +1 500 (A városba bejutásért és túlélésért)

Comments

sosihumi sosihumi

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.